A MÚZEMOK ŐSZI FESZTIVÁLJA tápiószelei rendezvényeként a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága- Blaskovich Múzeum és a múzeumbaráti kör 2008. október 11-én összművészeti rendezvényt szervezett a Viczián-kúriában. A program elsődleges célja volt Nagy János festőművész, az 1945-ös tápiószelei művésztelep vezetőjének köszöntése abból az alkalomból, hogy 10 éve adományozta képgyűjteményét a tápiószelei múzeumnak.

            A laudációk sorát Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága) kezdte, majd Tápiószele önkormányzata nevében Keszi Gyuláné képviselő asszony folytatta.

            Terék Mihály, a múzeumbaráti kör mb. elnöke e gondolatok jegyében fogalmazta meg  a 86 éves művész köszöntését:

            „Szívesen tartjuk számon a kerek évfordulókat bármely területét érinti is életünknek. Szeretjük az ünnepeket. Jó ajándékot kapni, és még jobb adni. Erről szól ez a visszaemlékezés, amely a Viczián Villában hangzott el.

            Amikor tíz évvel ezelőtt Nagy János festőművész képeinek átadó ünnepségére jöttem ide, még nem ismertem Őt. Az együtt töltött idő alatt csendes, szerény, a  múzeumalapító fivérekre emlékeztető embert ismertem meg benne. Nem csak külsejében, hanem  kulturáltságában és nagylelkűségében is hasonló hozzájuk. Ahogy a „Bácsik” Tápiószelére hagyták családi gyűjteményüket, s  múzeummá fejlesztették azt, úgy volt igen nemes gesztus Nagy János festőművésztől részéről az, hogy megőrzött festményeit, akvarelljeit, grafikáit a tápiószelei Blaskovich Múzeumnak adományozta. Mindkét eset kivételes, példaértékű.

 A Nagy János gyűjteményt itt, az újjáépülő Viczián Villában helyeztük el.

            Nagy János fiatal festőművészként, a 2. világháború idején, az óvóhelyen találkozott a Viczián családdal. Dr. Viczián István minisztériumi tisztviselő, felajánlotta tápiószelei kúriáját művésztelep céljára. Itt, ebben az épületben, 1945-ben Nagy János  ifjú barátaival alkotott, és szervezte, vezette a művésztelepet. Nagybánya erkölcsi tisztaságát, és művészi eszményeit tekintette példának. A nagybányai hatás is közös a Blaskovich-fivérek és Nagy János életében.

            Gazdag művészi pálya első állomása lett Tápiószele. Az itt szerzett tapasztalatait is hasznosította későbbi munkájában. Tatán képzőművészeti szabadiskolát, majd több helyen ismét művésztelepet vezetett.

            Mi indította János bácsit arra, hogy élete alkonyán festményeit Tápiószelének, a Blaskovich Múzeumnak adja? Talán kisejlik a sorokból. Állandó kiállítóhely híján, nincs méltóbb helye, mint e kastély falai között, ahol ihletődtek. Festményei jelentősen gyarapították múzeumunk és vele Tápiószele értékeit. Ezen értékek megőrzése, átadása további feladatokat jelent a múzeumnak, a Baráti Körnek, Tápiószele kultúraszerető közösségének.

            Ezt az értékmegőrző- átadó folyamatot tekintve úgy vélem ide illők John Keats szép sorai:         „Ha rajtunk múlás üli már torát, te megmaradsz, s míg új jajokkal ég az új kor, nékik is zengsz, hű barát; A Szép: igaz, s az Igaz: szép! - sohse áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”

            Nagy János festőművész köszöntését a műsor teljesítette ki, melyben a festő kedvenc költőjének, Ady Endrének költeményei és kedvenc zeneszerzőjének, Bartók Bélának művei hangzottak el. BANNER ZOLTÁN előadóművész-művészettörténész személyében két művészeti ág így is összekapcsolódott, míg a zenei élményt Terék József szaxofon, Kozma Tamás zongora játéka biztosította.

            A tápiószelei múzeumbaráti kör szokatlan felkérése, mely szerint Ady Endre versei és Bartók művei illusztrálják Nagy János festményeit egy virtuális tárlatvezetésen, mindhárom művészt kihívás elé állította. Ady és Bartók magától értetődő kapocs- mondta Banner Zoltán, mivel mindkét művész a 20. század első évtizedeiben előre látták a nemzeti tragédiát, de erőt is adtak a megoldáshoz. Így a felkérés egyedisége nyomán egy olyan magas művészi színvonalú és élményt adó műsor jött létre, mely az idős művész mellett minden résztvevőt is mélyen megérintett.