TAVASZI TÁRLAT TÁPIÓSZELÉN
 

2011. március 5-én, szombaton 15 órakor nyílt a Blaskovich Múzeumban

TÓTH ISTVÁN fotóművész
Balázs Béla-díjas, SZOT-díjas, UNESCO-díjas, Hazám-díjjal 2009-ben kitüntetett Érdemes Művész, Az Évszázad Kiváló Fotóművésze (1980. New York), a Magyar Köztársaság Érdemrend Keresztje tulajdonosa, a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjasa

PILLANATOK című kiállítása.

 A kiállítást megnyitotta:

Közreműködött

Magda Gábor - gitár

A tárlat megtekinthető:

2011. május 8-ig

keddtől vasárnapig 9-től 17 óráig

    A jelenkori hazai fotóművészet egyik legnagyobb egyénisége idén már 88 éves. A Cegléden élő Tóth István előtt tiszteleg e kiállításunk, aki még a Blaskovich fivéreket is fényképezte. Talán nincs is más olyan, e szép kort megért magyar fotóművészünk, aki annyi nemzetközi díjat kapott volna szerte a világban Japántól Afrikán át Dél- és Észak-Amerikán keresztül Európában, Ázsiában egészen Oroszországig bezárólag, mint éppen Tóth István. A sok szép elismerés mellett Ceglédhez mindvégig hű maradt, ott él.

            Mai fotóművészetünk emblematikus egyénisége, aki csak és kizárólag a fénnyel rajzolja csodálatos fekete fehér fényképeit. Ezeket ma már Európa s a világ legkiemelkedőbb múzeumaiban őrzik féltett műalkotásokként. A művészt 52 országban, több mint 2200 kiállításon bemutatott műveiért 328 nemzetközi díjjal jutalmazták. Ezek közül talán a legjelentősebb Az Évszázad Kiváló Fotóművésze-díj (New York 1980). Elsőként ő kapta meg a világon a fotográfusok „Oscar-díja”- ként ismert díjat. Még néhány jelentősebb díja, és kitüntetése: Balázs Béla díj. 1979, UNESCO díj 1985, Érdemes Művész 1986, Cegléd díszpolgára 1996, Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíj 1998, Magyar Köztársasági Érdemrend Keresztje 1998, Pest Megye Művészetéért 2000, Hazám-díj 2009.

ÉRMEK ÉS ÉRTÉKEK

A tárlat kurátora: Dr. habil. Kálnoki-Gyöngyössy Márton

A tárlat igazi kuriózum, mert nagyközönség most először láthat válogatást a Blaskovich numizmatikai gyűjteményből.

A Blaskovich Múzeum éremtani gyűjteményének alapját is a Blaskovich testvérek régiséggyűjteményének éremtani tárgyai (néhány ókori és középkori ezüstpénz, a tápiógyörgyei lelet pénzei, emlékérmek, 19-20. századi papírpénzek) képezik.

         Jelentős gyarapodást hozott a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjtőhelyének 1946-os, majd a Tápiószelei Múzeum 1952. évi megalakulása. Részben a Blaskovichoknak a Tápió vidék régmúltja iránti érdeklődése, részben a múzeum létrejötte eredményeként a helyi és környékbeli lakosok ajándékaival jelentősen bővült az immár múzeumi gyűjtemény. Ennek az időszaknak eredményei a lelőhelyes pénzek, legfontosabb leletként az 1962. évi nagykátai éremkincs zömének a Tápiószelei Múzeumba kerülése. A sokszínű és értékes gyűjteményt 1978 óta a ceglédi Kossuth Múzeumban levő, megyei gyűjtemény részeként őrizzük.

A PEST MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA -

BLASKOVICH MÚZEUM és MÚZEUMBARÁTI KÖR
szervezésében 2010. március 13-tól május 10-ig látható

CSURGAI FERENC

képzőművész FRAGMENTUMOK  című  kiállítása.

A tárlatot VEREBES GYÖRGY festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője nyitota meg.
Közreműködött: VOLTER KÁLMÁN

 Csurgai Ferenc 1956-ban született Cegléden. 1979-től 1985-ig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Klimó Károly, Blaski János, Kokas Ignác. Bár festő, munkássága azonban három-négy különféle irányban bontakozott ki. 1986-ban már önálló tárlata volt a tápiószelei múzeumban.

            Festőművészként diplomázott, de ez nem akadályozta meg abban, hogy 1984-ben szobrászpályázatot nyerjen, melynek eredménye ma is látható a Margitszigeten egy 9 m ²-es dombormű formájában. A betonból készült munkát azután sok másik követte, ez egyben a mai napig tartó kutató- és alkotómunka kezdetét is jelentette. Mára a betonszobrászat hazai specialistájaként alkotja műveit, és oktatja azt. Kurzust vezet több művészeti egyetem szobrász és formatervezési tanszékén.

Festészetének problémája az alapfelület és a belefoglalt egyszerű, monolit forma kettősségére épül, azaz, miként lehet egyszerű, stilizált, szimbolikus formákat (tornyokat) az alap szerves részeként megjeleníteni. Képi megoldásának három összetevője van: a felület (az illúzió), az anyag (a szubsztancia) és a forma (a szimbólum).

A vetített plasztikákkal egyrészt a kísérletezést hozta vissza, másrészt a mítosz beemelésével időtlen térbe helyezte át a jelenlét "keresést", amelybe időnként maga is belépett. Az elmúlt években sorozatokat készített, többek között MASZOKAT, HARCOSOKAT, "belső tájjal". Sorozatai a kép és a tárgy viszonyát, összefüggését reprezentálják. A maszkok mellett kollázsokkal, fakorongokkal és betonszobrokkal is kísérletezik.

 

ÉLETKÉPEK

tápiószelei hétköznapok az 1960-as években című HELYTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS a település fennállásának 790. évfordulóján.

            Az időszaki tárlaton két 60-as évekbeli enteriőrt: egy szoba és egy konyha belsőt láthatunk. Ezen lakásbelsők tárgyai: a rózsás sparhelt, a pléh kályhavédő, a bambis üveg, a fonott demizson, a konyha fali fogasára akasztott ütött kopott bőrtáska, sezlon a szarvasos falvédővel, a fekete-fehér, de színezett esküvői fotó, a világvevős rádió mind-mind az idősebb és a középgeneráció életének ismerős emlékei. Nekik a rácsodálkozás élményét nyújtja a kiállítás: „Ilyen volt nekünk is, ilyen volt anyámnak, nagyanyámnak!” A fiataloknak, gyerekeknek ez már egy ismeretlen világ. Olyan félévszázados tárgyak, amiket már nem láthat.
            A tárlat rendezésének apropója a helytörténeti évforduló, de célja a figyelemfelkeltés is.  A rendezők szándéka rávilágítani a figyelmet a közelmúlt tárgyi emlékeire, azok őrzésének fontosságára. Sajnos most mennek el azok a 80 éves emberek, akik még használták, megőrizték ezeket, de utódaik, örököseik, mint régi, felesleges dolgokat ebben az időszakban dobják ki.
            Jelen kiállítás tárgyai sem múzeumi műtárgyak, hanem a tápiószelei múzeumbaráti kör tulajdonát képzik.
A tárlat érdekessége a helyi fodrászüzlet berendezése, amit Fekete Balázs fodrászmester és utódai használtak és használtak fél évszázadon át.

A tárlat szakmai vezetője: Gócsáné Móró Csilla

Rendezték a tápiószelei múzeum munkatársai: Falusi Mihályné, Gócsáné Móró Csilla, Mérten Jánosné, Kas Józsefné, Vágány Sándor

 FOTÓREPRODUKCIÓ: GÓCSA Fotó Kft, Tápiószele

TÁMOGATÓ: Tápiószele Nagyközségi Önkormányzata,  Blaskovich Múzeum Baráti Köre 

TAVASZI TÁRLAT TÁPIÓSZELÉN

 sorozat keretében
2009. március 7-én, szombaton 15 órakor nyílik ILLÉS MÁRTA FESTŐMŰVÉSZ
„ÉLŐ-VILÁGOM” című egyéni tárlata a tápiószelei Blaskovich Múzeumban.
MEGNYITJA: Ó. SZABÓ ISTVÁN Jászai Mari díjas színművész,

Megtekinthető: 2009. április 30-ig

A BLASKOVICH NAPOK nyitó rendezvényeként
2008. május 23-án, nyilt meg
" A Rákóczi-kor és kultusz tárgyai a Blaskovich - gyűjteményben"
című történeti kiállítás megnyitójára.

A tárlatot megnyitotta:
R. Várkonyi Ágnes professzor, tanszékvezető egyetemi tanár ELTE

Kísérő program volt:

Tápiószelei óvodások műsora: Napocska és Pillangó csoport előadása.

A Tápiószelei Színjátszó Társulat előadásában a Bodolai Csűr Istók című színdarab.

Rákóczi évek a Tápió mentén- bemutatjta a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat

A Blaskovich család története teljes bizonyossággal csak a Rákóczi-korig vezethető vissza. Ekkor élt és tevékenykedett két testvér: Blaskovich István és Sámuel. Korukra és személyükre az volt jellemző, hogy dönteniük kellett melyik táborba szálljanak, hová tartozzanak. Más családokhoz hasonlóan megosztottan élt a Blaskovich testvérpár is.  A  Rákóczi szabadságharcban katonai szerepet Blaskovich István vállalt. Ő a hadműveletek aktív résztvevője volt, Bercsényi Miklós táborában szolgált. Ocskai László főstrázsamestere, majd Rákóczi kapitánya lett. Hadi tetteiért a fejedelemtől 2 aranyos numizmát kapott ajándékba. Blaskovich Sámuel a labanc erők mellett döntött.               Sámuel, tisztsége és házassága révén került kapcsolatba Bottyán Jánossal, Rákóczi híres generálisával.

A Blaskovichok műgyűjtésében már a 19. században is kiemelkedő hangsúlyt kapott a Rákóczi kor tárgyainak, emlékeinek őrzése, gyűjtése. Ezen darabok első országos bemutatása Blaskovich Gyula (1843-1911) nevéhez köthető, aki a budapesti Ezredéves Országos Kiállítás történelmi főcsoportjában szerepeltette őket. Jelen tárlatunkon megcsodálhatók azok a műtárgyak, amiket már 1896-ban is megtekinthetett a nagyközönség.  Különlegesen szép darab az ezüst hüvelyű, lángolt élű handzsár, a csont-és gyöngyház berakásokkal ékesített csinkapuska, valamint az aranyszállal hímzett, ékkövekkel ellátott díszes főúri lószerszám. A kor egyedi emléke Bercsényi Miklós pipájának tartott 18. századi tajtékpipa, amire pihenő és pipázó kurucok életképét metszették. A kiállításon a harci eszközök mellett díszmagyar ékszerek: 17. századi mellboglárok, süvegdíszek, 18. századi lószerszámok, tajtékpipák, csataképek, portrék festmények mutatják be Rákóczi korát.

A Blaskovich gyűjtemény kuruc kori emlékei az 1903-as kassai országos Rákóczi emlékkiállításon is szerepeltek, amihez kapcsolódó családi dokumentumokat is kiállítottuk. A tárlatot színesíti a 300 éve vívott, sorsfordító trencsényi csata terepasztalon történő megjelenítése.
A kiállítás anyagát összeállította:  GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA.

Rendezte:  a PMMI kiállításrendezői csoportja.      

                    A tárlat megtekinthető: 2008. november 30-ig

TAVASZI TÁRLAT TÁPIÓSZELÉN

sorozat részeként

V E R E B E S   G Y Ö R G Y festő-és grafikusművész

kiállítása nyílik

2008. március 8-án, szombaton 15 órakor.

A tárlatot megnyitja: VEREBES ERNŐ  író, zeneszerző

Verebes György festő-grafikusművész 1965-ben született a vajdasági Zentán. A  technikum elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1989-ben szerzett diplomát, majd 1992-ig művészképzős hallgató ugyanitt. 1986 óta állít ki rendszeresen, művei a világ számos országában szerepeltek csoportos és egyéni kiállításokon. Több mint húsz önálló tárlata volt. Könyvillusztrációkat készít, színházi díszletet tervez. 1997-2003 között egy reklámgrafikai stúdió művészeti vezetője, 1998-2002-ig a Lurdy Galéria művészeti vezetője volt. 1990-től több jazz-és világzenét játszó zenekarban közreműködik, mint alapító tag, zongorista, zeneszerző, színházi zenét ír. 2003-tól a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője.
A kiállítás április végéig látogatható.

ARCHÍVUM

F O T Ó K I Á L L Í T Á S

BÁRSONY ISTVÁN természetíró munkáihoz,

a Bársony István Alapítvány által meghírdetett országos fotópályázat anyagából válogatott

FOTÓTÁRLAT

2007. október 13-án, szombaton 15 órakor nyílt a tápiószelei múzeumban.

A tárlat 2007. november 30-ig tekinthető meg.

A tárlatot megnyitjotta
Dr. Csiák Gyula, a Bársony István Alapítvány elnöke.

A szem itt csak optikai műszer;
a világosság, amely látni enged,
a lélekből sugárzik.
                        Bársony István

A tápiószelei Blaskovich Múzeum kiállítása Bársony István (1855-1928) természetíró emléke előtt tiszteleg ezzel. A tárlaton olyan természeti témájú fényképek láthatók, amiket Bársony István művei ihlettek. A fotóművészet és az irodalom találkozik e munkáknál, hiszen mindegyik felvételhez társul egy idézet.

A Bársony István Alapítvány által évek óta országos fotópályázatot hirdet, ennek anyagából válogattak a rendezők.

Bársony István első könyve 1886-ban jelent meg, majd négy évtizedig alkotott. Életében 44 kötet látott napvilágot. Írói kvalitását a szakma is elismerte, 1894-ben a Petőfi Társaság, 1898-ban a Kisfaludy Irodalmi Társaság tagjává választották. Egyik korabeli kritikusa ezt írta róla: „ Nincs még egy olyan író sem nálunk, sem az egész világon, aki a természetet olyan élővé tudná tenni, mint ő”
Schmidt Egon az íróról egy újrakiadásnál ezt jegyezte le: „Bársony István írásain keresztül  tanít. Kézen fogva vezeti az olvasót, és segíti abban, hogy nyitott szemmel, értő füllel járja a természet örök ösvényeit, erdő, mező és a vizek eleinte talán titokzatosnak tűnő, valójában végtelenül egyszerű, érthető és gyönyörű világát.”

Ezt, a korábban szavakkal leírt csodálatos világot rögzítették a jelenben, színes fényképfelvételeiken az alkotók.

A tárlat anyagában a természetszeretők és a fotósok is kedvükre valót találhatnak.

 

 

                                                                                              

 

 KERT-ÖRÖKSÉGÜNK

                          A magyarországi kertművészet története és a műemléki kertvédelem eredményei

            címmel  időszaki kiállítás látható

2007. augusztus 31-ig.

 

 

 A tárlatot az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat) anyagából rendezték, amelyet először 2006 szeptemberében  a pozsonyi Magyar Intézetben mutatattak be.

 

  A tárlat anyagát Dr. Szikra Éva, a mg. tud. kandidátusa által vezetett táj-és kertépítészeti osztály állította össze.

A tápiószelei kiállítást megnyitotta: Szécsi Zsolt az AMRK ( Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat) igazgatója.

A kiállítás megnyitó a tápiószelei  BLASKOVICH NAPOK nyitó rendezvénye volt.

A történeti kertek gyűjteményes jellegük és esztétikai értékeik által jelentős hatást gyakoroltak társadalmi szinten is. Igen jó kultúrtörténeti tükörnek is tekinthetők, hiszen világosan kiolvasható belőlük a kertépítő tulajdonos műveltsége, elkötelezettsége, tehetsége.

A kastélykertek a főrendi és nemesi családok lakhelyéül szolgáló épületek körül létesített nagykertek. Méretük, szerkezetük és növényzetük nagymértékben függ létrehozójuk anyagi lehetőségétől és a növények iránti érdeklődéséről. A kerteket is a kor divatstílusának megfelelően alakították ki, majd építették át.

A 18. században az új stílusú kastélyok mellé barokk stílusú kertet építettek tulajdonosaik. Ezt kezdetben csak néhány család (Pálffy, Grassalkovich, Erdődy, Eszterházy, Széchenyi) tehette meg.

A 18. század végére Magyarországra is elér a tájképi kert divatja. E kötetlenebb szerkezetű kert mintegy jelképe volt a barokkos bécsi udvarral szembeni magatartásnak, és jól megfelelt a kor életérzésének, a szabadságvágynak. Az első igazi romantikus tájképi kert Tatán létesült.

A 19. század hazai kerttörténetében az ültetett fák divatja alapján két nagy korszakot különböztetünk meg, az ún. „platánkort” és a fenyőkort”. A század első felében József nádor által, kiváló szakemberek közreműködésével létrehozott két híres kert, a Margitsziget és az alcsúti gyönyörű kastélypark volt a mintakép.

 

A margitszigeti mintát vette alapul a tápiószelei Blaskovich kúria kertterveinek (1915) elkészítésekor is a tervező. Ez a park különleges értéket képvisel a kevésbé megőrzött magyar kúria- és villakertek sorában. Az 1915 körül készült és fennmaradt eredeti kertterv alapján Magyarország egyetlen köznemesi kúriamúzeumának műemléki környezete így teljes mértékben rekonstruálható lenne. Ehhez szakmai segítséget biztosított és biztosít a szakszolgálat, mely jelen kiállításán felvonultatja azokat a munkákat, megmutatja azon értékeket, amit az elmúlt években elvégzett, amelyek a magyar nemzet közös örökségét képezik.

 

ARCHÍVUM

KORTÁRS MŰVÉSZET KISNEMESI KÖRNYEZETBEN 

című sorozat keretében

 

  2007. március 3-tól látogatható POGÁNY GÁBOR BENŐ  szobrászművész kiállítása

A tárlat megtekinthető május 7-ig

A tárlatot megnyitotta:
 Dr. Horváth László megyei múzeumigazgató
 Jász -Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága

Pogány Gábor Benő 1962-ben született Szolnokon.

1982-től 1987-ig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Somogyi József volt. Tanulmány úton járt Skóciában, Olaszországban, Svájcban és Romániában.
1987 óta rendszeresen mutatja be munkáit csoportos és egyéni kiállításokon. Számos köztéri szobra áll Szolnoktól Skóciáig.
(Szolnok: Szigligeti Ede emlékmű (1995), Hasznos István
emlékmű (1999), Szolnok István emlékmű (2001),
Koltó: Szeptember végén- Petőfi emlékmű (1998),
Veszprém: II. Világháborús emlékmű (1997),
         Bakonyszentkirály: Szent István Mária kegyeibe ajánlja
az országot (2001), Lajosmizse: Életfa (2002). )

 

Érmeket és kisplasztikákat is készít.
Nemzetközi Szobrász Művésztelepek résztvevője.
Pogány Gábor Benő tagja a szolnoki művésztelepnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK ARCHÍVUMA 

EMLÉKEK ÉS NEMZEDÉKEK
A köznemesi életmód tárgyi emlékei a Blaskovich hagyaték tükrében
című időszaki kiállítás

2006. MÁJUS 19.- 2007. JANUÁR 31.

A tápiószelei Blaskovich Múzeum, mint az ország egyetlen köznemesi kúriamúzeuma a maga nemében páratlan gazdagságban mutatja be a 19. századi haladó szellemű magyar köznemesség tárgyi emlékanyagát. A táblabíró világ miliőjét őrző ebédlő, nappali és dolgozószoba empire és biedermeier bútorai, berendezési tárgyai a múzeum állandó kiállításán tekinthetők meg. Ezt az anyagot egészíti ki a 2005-ben vásárolt, a 19. század második feléből és századelőről származó tárgy együttes.

 

A tápiószelei Blaskovich Múzeum, mint az ország egyetlen köznemesi kúriamúzeuma a maga nemében páratlan gazdagságban mutatja be a 19. századi haladó szellemű magyar köznemesség tárgyi emlékanyagát. A táblabíró világ miliőjét őrző ebédlő, nappali és dolgozószoba empire és biedermeier bútorai, berendezési tárgyai a múzeum állandó kiállításán tekinthetők meg. Ezt az anyagot egészíti ki a 2005-ben vásárolt, a 19. század második feléből és századelőről származó tárgy együttes.

Az időszaki kiállításon a Blaskovich hagyaték újonnan megszerzett bútorait, festményeit, öltözeti és használati darabjait, ruhaneműit rendeztük egybe. Ezáltal egy köznemesi család életébe pillanthatunk be, hiszen a Zsolnai porcelántól, a monogramos ezüst evőeszközkészleten át az ezüst morzsalapátig ezen tárgyak mindennapjaik eszközei voltak. Hűen tükrözik e réteg  több nemzedékének életkörülményeit. A bemutatott anyag teljesen autentikus, mivel 1967-ig a Blaskovich kúria falai között voltak. A Blaskovich család 19. és 20. században élt tagjainak személyesés tárgyi emlékeit eredeti fotók és dokumentumok egészítik ki.

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ

2006. május 19. péntek 17 óra, Blaskovich Napok nyitó rendezvénye

Megnyitót mond: Gulyás József alelnök, Pest Megyei Önkormányzata

Köszöntő: Dr. Simon László megyei múzeumigazgató Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága

Közreműködik: Ács Ferenc csellón és Ács Lajos zongorán, valamint a tápiószelei általános iskola néptánc csoportja Kiszelné Móró Szilvia vezetésével

 

 

PALKÓ TIBOR MUNKÁCSY-DÍJAS FETŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

Megnyitó időpontja: 2006. március 4. szombat 15 óra

Megnyitja: Várszegi Tibor előadóművész, szerkesztő

Megtekinthető: 2006. április 30-ig

 

Palkó Tibor a mai magyar kortárs festőművészet jeles alkotója. Tanulmányait 1981 és 1985 között végezte  a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1986 és 1988 között a főiskola művészképzős hallgatója volt. Alapító tagja az Alkotárs Művészeti Egyesületnek (1988). 1988-tól 1995-ig kiállítás szervezője a jászberényi Kortárs Galériának, 1990-től szervezője és vezetője az „Art Camp Nemzetközi Művészeti Szimpoziumnak” . Alapító tagja az 1990-től működő Block csoportnak, tagja a Róna csoportnak, a MAMŰ Társaságnak, a MAOE-nak, a MAK-nak és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tiszteletbeli tagja.
Lakóhelye Nagykáta, tanára a Jászberényi Tanítóképző Főiskola művészeti tanszékének, annak docense. 2002-től dolgozik az Ataliers Pro Arts Budapest műtermében.

Szakmai pályafutását jól jellemzi, hogy 1985 óta  27 egyéni,  valamint   115   csoportos kiállítás résztvevője volt. Számos díjjal, elismeréssel rendelkezik, 2004-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.